Lichter Péter
Ready or Not – amerikai, 2019. Rendezte: Matt Bettinelli-Olpin és Tyler Gillett, Írta: Guy Busick és Ryan Murphy. Kép: Brett Jutkiewicz. Zene: Brian Tyler. Szereplők: Samara Weaving (Grace), Adam Brody (Daniel), Mark O’Brien (Alex), Henry Czerny (Tony), Andie MacDowell (Becky). Gyártó: Mythology Entertainment / Vinson Films. Forgalmazó: Fórum Hungary. Szinkronizált. 95 perc.
A horrorfilmek nem véletlenül nyúlnak gyakran a játékok narratívaszervező erejéhez (lásd a sikeres Fűrész-sorozatot): az ismert vagy éppen teljesen ismeretlen szabályok nem csak az adott történetet, de a feszültség megfelelő adagolását is hatékonyan tudják irányítani. A konkrét vagy csak metaforikus játékokat mozgató horrorfilmek és thrillerek (pl. Játsz/ma) általában nem nagyon bíbelődnek bonyolult játékszabályokkal, legtöbbször maga a túlélés a cél: a felhasználható eszközök és a játék keretei pedig egyértelműen le vannak fektetve (mint az Éhezők viadala-sorozat első részében), hogy a néző (és a játékosok) csak az akcióra fókuszáljanak. Hasonló a helyzet az idei Aki bújtban is, amely gyerekkorunk egyik végtelenül egyszerű, de legalább annyira izgalmas játékából, a bújócskából farag véres szeánszt. A film alapképlete nincs túlbonyolítva: a házasság épp csak elinduló izgalmát élvező Grace-nek arra kell rádöbbennie, hogy a milliárdos család, ahova beházasodott, egy bizarr rituáléval fogadja magába újdonsült tagjait. A sors (és az Ördög) úgy hozta, hogy Grace-nak a gótikus kastélyokat idéző palotában az életért kell bujkálnia: újdonsült rokonai még le sem mosták az ünnepség sminkjét, de már számszeríjjal kutatnak utána.
Az Aki bújt alkotói a diszfunkcionális családi horrorok és a fantasztikumba hajló szektafilmek motívumait öntik a bújócskázás narratív tartótégelyébe, némi abszurd humorral megspékelve a kötelezőnek vélt gore-t. A film nem kettő, legalább három vagy négy szék közé esik: az alapkoncepcióból adódó suspense-t kioltja az erőszak indokolatlan grafikussága (a sokadik rozsdásszögbe markolás után már csak egy ásítással nyomjuk el a hányingert), az Addams-family-t idéző karikatúrahumor pedig egyszerűen túlhasznált: az amúgy remek alapötlet sajnos csak ígéret marad.
| A cikk közvetlen elérhetőségei: | |
| offline: Filmvilág folyóirat 2019/09 59-59. old. |
| online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=14259 |
