rendező | színész | operatőr | forgatókönyvíró | zenész | egyéb személy | filmcímek | egyéb cím | Mindegyik | Egyik sem
Jelölje be, mely tartalmi elemeket szeretné kiemelve látni a szövegben!

Mozi

Út a királyi operába

Fekete Tamás

Yuli – spanyol, 2018. Rendezte: Icíar Bollaín. Írta: Carlos Accosta művéből Paul Laverty. Kép: Alex Catalán. Zene: Alberto Iglesias. Szereplők: Carlos Acosta (Carlos), Santiago Alfonso (Pedro), Edlison Manuel Olbera Nunez (kis Carlos), Laura De la Uz (Chery). Gyártó: Morena Films / Galápagos Media / Potboiler Productions. Forgalmazó: Cirko Film. Feliratos. 111 perc.

 

Ritka alkalom, mikor egy élő, és még aktívnak mondható művészről készül életrajzi film; és noha az idén 46 éves Carlos Acosta 2015-ben visszavonult a színpadi szerepléstől, művészeti vezetőként továbbra is munkálkodik, így karrierje korántsem nevezhető befejezettnek. Icíar Bollaín rendezése mégsem elsősorban ezért nevezhető rendhagyó biopicnek. Acosta 1973-ban született Havannában, és tényleg a semmiből lett a modern tánc egyik legelismertebb és legnagyobb sztárja.  Nagyszülei még rabszolgaként robotoltak egy ültetvényen, apja egyszerű teherautó-sofőr volt. Yuli focista szeretett volna lenn, a táncból csakis annak modern, utcai formája érdekelte, ám apja – felismerve tehetségét – balettiskolába íratta. A nyomorból való felemelkedés útja mellett az életrajz a klasszikusnak nevezhető konfliktusokat állítja középpontba, a tehetség (nem teljesen saját akaratból történő) gondozása áll szemben a boldogság elképzelt kiélvezésével, ahogy – a 90-es évek közepén csúcsra érő kubai menekülthullám idején – a maradás és a távozás kérdése is visszaköszön, még a sikerek csúcsán is.
Az Acosta neve alatt 2007-ben megjelent, No Way Home című önéletrajzból táplálkozó film azonban nem csupán története miatt érdekes – a film a megidézett eseményeket illetően saját maga is jelzi, hogy nem követi híven a valóságot, elővezetve ezzel az igazság és a valódiság örök kettősségét. Acosta nem csupán ihletője, tárgya és elővezetője az élettörténetének, de egyúttal eszköze és mesélési módja is: a főszereplő életét éppen a saját önkifejezési formanyelvével vitte színre, és a középpontba állított művészeti ágat használja a narratíva módjaként, ahogyan Yuli szenvedéseit és sikereit magával a balettel és annak eszközrendszerével mondja el.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2019/09 56-56. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=14250

Kulcsszavak:


Cikk értékelése:szavazat: 0 átlag: -