rendező | színész | operatőr | forgatókönyvíró | zenész | egyéb személy | filmcímek | egyéb cím | Mindegyik | Egyik sem
Jelölje be, mely tartalmi elemeket szeretné kiemelve látni a szövegben!

DVD

Torta

Kovács Patrik

Layer Cake – brit, 2004. Rendezte: Matthew Vaughn. Szereplők: Daniel Craig, Colm Meaney, Michael Gambon. Forgalmazó: Bontonfilm. 101 perc.

 

Álomgyári karrierje előtt a brit származású Matthew Vaughn producerként kereste kenyerét, s e minőségében régi cimborája, Guy Ritchie ikonikus gengszterfilmjein (A Ravasz, az Agy és két füstölgő puskacső; Blöff) is dolgozott. Nem meglepő tehát, hogy direktori belépőjét, a Tortát alapvetően e tapasztalatok ihlették: adott egy éles eszű, cinikus drogdíler (Daniel Craig), aki már a békés visszavonulásról ábrándozik, csakhogy legújabb, busás nyereséget ígérő üzletével kivívja a szerb maffia haragját, miközben feljebbvalója parancsára egy alvilági kiskirály (Michael Gambon) eltűnt lányának hollétét is fel kell derítenie. A Torta minden ízében a rajongói attitűd szülötte. Vaughn furfangosan elleste és újrahasznosította a két Ritchie-opusz legfontosabb formai és stiláris összetevőit: a kerge, rajzfilmszerűen elrajzolt hősöket, az alpári humort, az autentikus brit gengsztermiliőt, a szélsőségesen erőszakos akciójeleneteket, továbbá – korlátozottan – a véletlent mint jelentős cselekményszervező elvet. Mimikrije azonban több okból is kétes értékű.

Részint azért, mert a forgatókönyv erősen túlírt: az eredeti regényt és a szkriptet is jegyző J.J. Connolly számos – sok esetben érdektelen – figurával zsonglőrködik, túl tág teret szentel a jellemkomikumnak és az egyes bűnbandák akkurátus bemutatásának, ekként pedig a konfliktusépítést aprózza el. Mindez ráadásul oda vezet, hogy olyan, kezdetben fontosnak tetsző motívumok, mint az elveszett lány utáni kétségbeesett hajsza, elveszítik jelentőségüket, és idővel néhány sokat ígérő karakter (például a Sienna Miller által alakított Tammy, a főhős szemrevaló szeretője) is funkciótlannak bizonyul. Vaughn a fanatikus hevület, a szertelenség és a Ritchie-mozik iránti furcsa megfeleléskényszer rabja: a szerkezeti- és ritmusproblémák iránt közönnyel viseltet. A Torta cselekményének dinamikája is roppant hullámzó: néhány csúcsmomentum (hősünk elrablása a hotelből vagy a balul sikerült randevú a bosszúszomjas szerbekkel) a feszültségteremtés magasiskolája, máskor viszont bágyasztó üresjáratok terhelik a filmet, s a rendező még a drámainak szánt fordulópontok (a cinkelt lapokkal játszó főnök kényszerű likvidálása) felett is angolos eleganciával siklik át.

Mindennek ellenére a Ritchie és Tarantino örökségének számító, trivialitásukban is frappáns párbeszédek, a megveszekedett akasztófahumor és az abszurd erőszakkitörések (lásd a kávézóbéli vadulást) diszkrét bájt kölcsönöznek a Tortának. Nemkülönben a gránitarcú Daniel Craig, aki szimpatikus fesztelenséggel alakítja a sima modorú, de melegszívű macsót: karizmatikusabb és emberibb, mint James Bondként bármikor. Vaughn rendezői bemutatkozása azonban így is csupán tétova útkeresés: mindezt remekül bizonyítja a képzeletszegény, mi több, kínosan ostoba epilógus is.

Extrák: Kimaradt jelenetek, Két alternatív befejezés, Audiokommentár Matthew Vaughn és J.J. Connolly közreműködésével, Galéria, Kérdezz-felelek a rendezővel és Daniel Craiggel, A kulisszák mögött.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2019/04 62-62. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=14055

Kulcsszavak:


Cikk értékelése:szavazat: 0 átlag: -