rendező | színész | operatőr | forgatókönyvíró | zenész | egyéb személy | filmcímek | egyéb cím | Mindegyik | Egyik sem
Jelölje be, mely tartalmi elemeket szeretné kiemelve látni a szövegben!

Mozi

Colette

Alföldi Nóra

Colette – brit-amerikai, 2018. Rendezte: Wash Westmoreland. Írta: Richard Glatzer és Rebecca Lenkiewicz. Kép: Giles Nuttgens. Zene: Thomas Adès. Szereplők: Keira Knightley (Colette), Dominic West (Henry), Eleanor Tomlinson (Georgie Raoul-Duval), Aiysha Hart (Polaire), Fiona Shaw (Sido). Gyártó: Killer Films / Number 9 Films. Forgalmazó: Vertigo Média. Feliratos. 111 perc.

 

A nő szerepköreinek újrafogalmazása és az ezzel kapcsolatos évszázadokon átívelő emancipációs problematikák revíziója manapság a filmiparban is alapvetés. Dicséretes a trend, és bár még mindig igen kevéske női rendező kap reflektorfényt, de legalább már a férfi rendezők is újszerű lendülettel nyúlnak a csajos és egyéb gender teóriákat pedzegető témák felé. A női közönséget kényeztetni általában kifizetődő, hiszen a csajos-mozis összejövetelek aprópóján a barinőket is be lehet kalkulálni a jegyeladásokba, főleg, ha a hölgyek egy olyan izgalmas ikon életéről szóló filmel kényeztethetik magukat, mint amilyen a Colette.

A francia írónő életútja ínyenc csemege, hiszen a belle époque Párizsában, azon belül is a művészeti szalonok fülledt légkörében töltötte ifjúságát, innen ruccant ki biszexuális kalandokra, alkalmanként férfiruhákat hordott és általában véve neve egyet jelentett az extravagáns életstílussal.

Colette férje, Willy amolyan író-vállalkozóként, saját neve alatt jelentette meg különböző szellemírók anyagait, többek között nála 14 évvel fiatalabb felesége lányregényeit is. Wash Westmoreland filmje részletesen és érzelmesen mesél kettejük hullámvölgyekkel teli kapcsolatáról, hangulatosan festi meg a közeget, amelyben ez a két ihletett ember élt és dolgozott, csodaszép szimbolika segítségével mesél a női szerepvállalás kérdéseiről, és mindeközben arra is futja az energiájából, hogy odafigyeljen egy női alkotó lelkivilágára és fejlődéstörténetére. Westmoreland mindemellett zavarba ejtően zökkenőmentesen keni el azt a sok gender-kérdést, amelyet felvet, épp ezért filmje túlságosan makulátlan ahhoz, hogy igazán szeretni lehessen, eminens történetmesélő törekvései és hangulata miatt azonban zavartalan mainstream moziélményt biztosít.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2019/03 56-56. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=14030

Kulcsszavak:


Cikk értékelése:szavazat: 0 átlag: -