Kránicz Bence
Az interaktív websorozat a digitális közegben is a hagyományos játékfilmes nyelvet beszéli.
Amikor a ’60-as évek elején William Castle amerikai
rendező-producer kis szavazócédulákat osztott szét legújabb bemutatója, a Mr. Sardonicus vállalkozó kedvű nézői
között, aligha sejtette, hogy fél évszázaddal később néhány alacsony
költségvetésű produkció ugyanehhez az ötlethez folyamodik majd a nézők
figyelméért folyó, egyre élesedő harcban. A szagos mozitól a mozgó ülésekig
minden elképzelhető gimmickkel
kísérletező, a 4DX-szel súlyosbított kortárs mozizás prófétájának is tekinthető
Castle a Mr. Sardonicus esetében arra
adott lehetőséget a közönségnek, hogy eldöntsék, a címszereplő túlélje-e a
filmet, vagy halállal lakoljon bűneiért (rossznyelvek szerint az első verziót
le sem forgatták), a legújabb hazai interaktív sorozat, a Chili vagy Mango viszont ennél szelídebb kérdésekkel bombázza a
nézőt. A műfaj romantikus vígjáték, így aztán az okostelefon képernyője előtt
arról dönthetünk, hogyan alakuljon hőseink aktuális randija. Az egyenként
nagyjából hétperces epizódokban felváltva követhetjük nyomon Zénó, az ételkritikus
és Lili, a cukrászlány ismerkedési kísérleteit, de a jelenetek adott pontjain
magunk is beleszólhatunk a történésekbe, kattintással választva a vakmerő
csábítási kísérlet és a humoros riposzt, az udvarias füllentés és a határozott
elutasítás között.
Az elmúlt egy-két évben
örvendetes módon több hazai kezdeményezés is született, amely érvényesülni
kívánt a netes websorozatok, egyperces YouTube-mozik és közösségi oldalakon
terjesztett vírusvideók áradatában, legyen szó komoly médiacég által megrendelt
tiniszériáról (Gimi, Csalfa Karma),
gótikus horrorokat megidéző független próbálkozásról (Aura) vagy műsorajánlóként felhasznált műfajjátékokról (FilmSzeretők). Talán ez utóbbi szkeccs-sorozathoz
lehet a leginkább hasonlítani a Chili
vagy Mangót, amennyiben itt is férfi-nő párosok által előadott
helyzetgyakorlatokról van szó. Az egy helyszínen, különböző divatos budapesti
éttermekben játszódó, a soros főszereplő (a Szegedi Nemzeti Színházban játszó
Poroszlay Kristóf, illetve a Gimiben
feltűnt Michl Júlia) mellett egy-két mellékfigurát felvonultató epizódokban
kevés összetevőre kell odafigyelni, de éppen emiatt hibázni is könnyű. Az Ipacs
Gergely rendező és Lőrincz Nándor író által kitalált széria legüdítőbb vonása
éppen az, hogy nagyfokú profizmussal tartja be a romkom-szabályokat: pergő
ritmusban érkező, életszagú dialógusok, kisképernyőn is atmoszférateremtő
hatású, meleg tónusú képek (Hartung Dávid operatőri munkája), és jól
megválasztott színészek teszik szerethetővé a sorozatot.
Üdvözlendő, hogy az alkotók nem
elégszenek meg a digitális környezet által lehetővé tett interakció
nézőcsalogató reklámötletével, és a hagyományos játékfilmes építkezésre is
komoly figyelmet fordítanak. Az érezhetően egymásnak teremtett, ám mindeddig
külön utakon járó főhősök alakjában nem az úttörők kalandvágya, hanem a
középszertől való távolságtartás igénye tükröződik. A központi metaforaként
tálalt ételekhez való viszonyulásukat tekintve a minőség iránt elkötelezett
Zénó és a lisztérzékenysége folytán az átlagos termékeket elkerülő Lili
hozzáállása is arról árulkodik, hogy a Chili
vagy Mangó készítői a videómegosztókra jellemző zónaadagok világában is a
jól ismert játékfilmes dramaturgia házias ízeire esküsznek.
Chili vagy Mango –
magyar, 2013. Rendezte: Ipacs Gergely.
Írta: Lőrincz Nándor. Kép: Hartung Dávid. Szereplők: Michl Júlia (Lili), Poroszlay Kristóf (Zénó), Fullajtár Andrea, Réti Adrienn, Keresztes
Tamás, Trokán Nóra, Stefanovics Angéla és Kovács Lehel. Gyártó: FilmDrops Produkciós Kft. Letöltés: www.filmdrops.hu.
| A cikk közvetlen elérhetőségei: | |
| offline: Filmvilág folyóirat 2013/11 41-41. old. |
| online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=11649 |
