KEZDŐLAP KERESÉS LAPOZÓ FÓRUM LINKTÁR KAPCSOLAT IMPRESSZUM
 

GYORSKERESÉS:

  >>Bejelentkezés

RÉSZLETES KERESÉS

LAPOZÓ

HÍREK
ELŐFIZETÉS
GYIK/FAQ
ARCHÍVUM
FRISS SZÁM

BLOG

 








 P a r t n e r e i n k : 





 T á m o g a t ó k : 

NKA

Üdvözöljük a Filmvilág honlapján!

Friss számunkból – 2020/08

MAGYAR MŰHELY
Szilágyi Ákos: „Túl nagy szavakat ne! ” Létay Veráról
Kovács Bálint: A rendszerből törölve. Hol vannak a magyar filmek a kamaszlányokról?
Schubert Gusztáv: Tékozló fiúk és lányok. Beszélgetés Dombrovszky Lindával
Parádi Orsolya: Mossa kezeit. Dombrovszky Linda: Pilátus

FILMTÖRTÉNET NŐNEMBEN
Schreiber András: Mégis, kinek az egyenjogúsága. Margarethe von Trotta és a német nőmozgalom
Vincze Teréz: Filmiskola kizárólag női oktatókkal. Mark Cousins: Women Make Film
Kelecsényi László: BB avagy az ellopott tükörkép. Egyfelvonásos

NŐI KÉPEK
Pethő Réka: Értékrend és hatalom Gileádban. Margaret Atwood: A szolgálólány meséje
Herczeg Zsófia: Nők útjai a megváltásig. Animáció nőnemben
Kovács Kata: Közös sebek. Képregény-legendák: Alison Bechdel: Fun Home

ÚJ RAJ
Jordi Leila: Mágikus neorealizmus. Alice Rohrwacher
Pernecker Dávid: Boldog, hogy itt lehet. Tig Notaro

NEMEK HARCA
Varró Attila: Rémálmok csapdájában. Női bűnfilmek – 1. rész
Roboz Gábor: Kétes elégtétel. Ausztrál bosszúfilmek
Déri Zsolt: Problémás csajok. Női punkfilmek Amerikából

KÖNYV
Schubert Gusztáv: „Eredeti példány”. Bódy Gábor: Egybegyűjtött filmművészeti írások 2.

TELEVÍZIÓ
Alföldi Nóra: A női lét elviselhetetlen könnyűsége Dahvi Waller: Mrs. America
A bűn vonzereje Az HBO „true crime” dokumentumfilmjei

KRITIKA
Margitházi Beja: Termodinamika, szabályok nélkül. Pablo Larraín: Ema
Vajda Judit: A Pásztor az én uram. Małgorzata Szumowska: A másik bárány

STREAMLINE MOZI
Kálovics Dalma: Macska/lány. Junichi Sato – Tomotaka Shibayama: Muge

MOZI

DVD

PAPÍRMOZI




Egy szám ára csak 490 Ft!
Előfizetéssel csak 395 Ft!




Cikkajánló
N. N.: A tizenötezredik pillanat (1995/01)

Szilágyi Ákos: Mi az a különös, az a hasonlíthatatlan érzés, amely hatalmába kerít, hatalmában tart bennünket, amikor ezeket a filmeket nézzük, s amely annyira különbözik a történelmi dokumentumfilmek bármely műfajának hatásától? Kézenfekvő a válasz, hogy ez a különös érzés a filmek anyagából adódik. Míg az Ismeretlen háború című koprodukciós alkotás vagy Forgács Péter Privát Magyarországa és Alfred Behrens–Michael Kuball Népmozi és Családi mozi című sorozatai amatőrfilmekből építkeznek, egyes esetekben az amatőrfilmek saját építkezési módjára, „naivitására” mintegy ráhagyatkozva, addig a hagyományos történelmi dokumentumfilm a hivatalos híradó- és dokumentumfilm-anyagból dolgozott, olyan anyagból, amelyet a politikai propaganda vagy – ritkábban – a piaci eladhatóság szempontjai „preformáltak”, amelyben szelekció, beállítás, tagolás mind-mind ideologikus üzenetet hordozott. Ezt az anyagot a történelmi dokumentumfilm ideologikusan „átírhatta”; ironikusan idézőjelbe helyezhette, „leleplezhette”, „átvilágíthatta” avagy – az amatőrfilmekből építkező költői dokumentarizmushoz való közvetlen átmenetként – a túlélők emlékezetének megszólaltatásával, a magánemberi szólamok Pergőtűz-típusú kibontásával dimenzionálhatta át. Mégis úgy gondolom, hogy az a hasonlíthatatlan érzés, amiről beszélek, nem pusztán a kétféle anyag különbségéből fakad, végtére is az amatőr filmanyag sem eleve „ártatlan”, a híradófilm pedig nem eleve alkalmatlan arra, hogy „privatizálják”, vagyis költői módon „mögé” vagy „belétekintsenek” és felfedezzék benne azt a mély, a nézőt óhatatlanul felzaklató szomorúságot, amely a történelem mozgóképéből – a vissza-nem-fordítandó visszaforgatásának képéből – árad. Talán nem véletlen, hogy legalábbis Magyarországon a kezdetet éppen egy ilyen híradófilm „privatizálása” jelezte. Bódy Gábor és Tímár Péter emlékezetes Privát történelem című kisfilmjére gondolok, amelyben a szerző ugyan még nem annyira lírikusként, gondolkodóként, „nyelvjátékosként”, mint inkább kísérletező-felfedező és defetisizáló szakemberként hatol be az ideológiailag kész, lezárt híradófilmbe, de már nem ideológiai szándék – például a leleplezésé – vezérli, és azért „utazik el” az 1943-as vagy 44-es év magyar filmhíradójának képkockájába, hogy a privátembert, az egyes emberben „lakozó" történelmet „kinagyítsa”. A technikai virtuozitás, ha tetszik, a „történelemnagyítás” technicista jellege, a racionális-távolságtartó analízis, valamint a „privát” és a „történelmi” szembeállítása azonban jelzi, hogy Bódy és Tímár filmje még a posztmodern világállapot előtt született, mégha éppen azt a pillanatot testesíti is meg, amikor az avantgardista alapállás átfordul, átcsúszik posztmodernbe....

[tovább...]

 
Cikkek kommentjei
Szerző, cím, évfolyamlegfrissebb 
1. Melocco Miklós: Képhalmaz 1979/10 (1 komment)2020-02-08 19:50
2. Gelencsér Gábor: Psyché 2017/09 (1 komment)2019-01-08 23:46
3. Báron György: Poppy és Scottie autóba ül 2008/12 (1 komment)2018-08-31 11:01
4. Schubert Gusztáv: Mizz Bronti segít 1998/10 (1 komment)2018-07-15 20:09
5. Kelecsényi László: És akkor a Psota… 2016/05 (1 komment)2018-04-29 22:40