KEZDŐLAP KERESÉS LAPOZÓ FÓRUM LINKTÁR KAPCSOLAT IMPRESSZUM
 

GYORSKERESÉS:

  >>Bejelentkezés

RÉSZLETES KERESÉS

LAPOZÓ

HÍREK
ELŐFIZETÉS
GYIK/FAQ
ARCHÍVUM
FRISS SZÁM

BLOG

 








 P a r t n e r e i n k : 





 T á m o g a t ó k : 

NKA

Üdvözöljük a Filmvilág honlapján!

Friss számunkból – 2020/06
MAGYAR MŰHELY
Soós Tamás Dénes: „A mozikkal együtt sírunk, együtt nevetünk”. Körinterjú a forgalmazás jövőjéről
P. Szabó Dénes: A viszály magvai Jancsó-filmek a rendszerváltásról – 2. rész
Báron György: Kortársunk, Voltaire. Kreif Zsuzsanna: Candide
Morsányi Bernadett: Idő van. Beszélgetés Hajdu Szabolccsal
Stőhr Lóránt: Harcmodor hidegháborúban. Hajdu Szabolcs: Békeidő

ÚJ RAJ
Teszár Dávid: Családban marad. Hirokazu Kore-eda

A ZSÁNER MESTEREI
Varga Zoltán: Sóhajok és sikolyok. Dario Argento-portré – 2. rész
Nemes Z. Márió: A lehetetlen film filozófiája. Lichter Péter – Máté Bori: A horror filozófiája

KÉPREGÉNYLEGENDÁK
Varró Attila: Barbárok a tudatküszöbön Richard Corben: Neverwhere

Baski Sándor: Pszichedelikus mélyfúrások Duncan Trussell – Pendleton Ward: Az éjféli evangélium

LATIN PANORÁMA
Lénárt András: A Disney-küldetés. Amerika-közi filmpolitika 1930-45
Barkóczi Janka: Távoli hangok. Kleber Mendonça Filho és az új brazil film
Pedro Almodóvar: Síkváltások. Karanténnapló

NÉMET PANTEON
Schreiber András: A lefejezett próféta. Friedrich Wilhelm Murnau
Martin Ferenc: Tájba vetített érzelmek. Friedrich Wilhelm Murnau

KÖNYV
Kránicz Bence: Jelmezes rajongók. Dr. Kárpáti György szerk.: A képregényfilm

VIDEÓJÁTÉK
Herpai Gergely: Apokalipszis itt és most? Világjárvány a videójátékokban

TELEVÍZIÓ
Kránicz Bence: A történelemnek nincs vége. Howard Gordon és Alex Ganda: Homeland
Pernecker Dávid: A szex és a város. Friedrich Wilhelm Murnau
Kovács Gellért: A szex és a város. Friedrich Wilhelm Murnau
Rejtett kincsek HBO eredeti játékfilmek.

STREAMLINE-MOZI

DVD

PAPÍRMOZI




Egy szám ára csak 490 Ft!
Előfizetéssel csak 395 Ft!




Cikkajánló
Kovács András Bálint: Az elfeledett nevetés (1995/01)

A némafilm-művészetből a legtöbben ma már jobbára csak a burleszkre és a vígjátékra emlékeznek, és ha a mozinéző egyáltalán szívesen néz ma némafilmet, az nem Griffith, nem Murnau, de még nem is Eizenstein lesz, hanem Chaplin, Keaton, valamint Laurel és Hardy. Milyen volt hát az átlag vígjáték, az átlag burleszk, a nagy habostorta, amiből mára már csak a hab maradt?

Első látásra nem sok meglepetés éri a nézőt: a tízes-húszas évek átlag vígjátéka átlagos volt. Ugyanazok a klisék, gesztusok, eszközök, mint a nagyoknál, csak ötlettelenebbül, mechanikusabban, igénytelenebb kivitelben, pszichológiai mélység nélkül. De épp azért jó időről-időre belenézni egy kor átlagtermésébe, hogy megtanuljuk értékelni a kiemelkedőt. Ha már unnánk Chaplint, nézzük csak meg Harry Mann vagy Ray Hughes tízes évekbeli Chaplin-imitációit! A Charlie-figurát többen is megpróbálták utánozni már pár évvel Chaplin gyors sikerei után. Az alak külsőleg tökéletes, még a mozgása is megtévesztésig hasonló, de a gegekben mindkét utánzatból hiányzik Chaplin könnyeden kecses akrobatikája, és főleg a végtelenül bonyolult gegsorozatok architektúrája. Míg Chaplinnél (és minden nagy komikusnál) a gegek egymásraépülésében a variáció és a fokozás egyszerre érvényesül, a kisebb kaliberű mesterek egy akciósorozatban hamar ismétlésbe bocsátkoznak, ez teszi lapossá műveiket. A nagymester onnan ismerszik meg, hogy egy szituációt addig csűr, csavar, amíg az utolsó lehetőséget is kifacsarta belőle, a kismester viszont minden szituációban ugyanazt a néhány ötletet süti el. Azt persze már meg sem kell említeni, hogy az igazán nagyoknál a gegekből mindig felépül egy személyiség is, a kisebbek vagy az utánzók idáig sosem jutnak el. Egy-egy jó ötlet vagy ötletsorozat azért ezekben a filmekben is található. Bármelyik nagy megirigyelhette volna például Hal Yates 1928-as, A két sóher (A Pair of Tights) című húszperces filmjében a frenetikus fagylaltos jelenetet. Két sóher alak nem akar sok pénzt költeni a nőkre, ezért inkább fagylaltozni viszik őket ebéd helyett. Autóval érkeznek a fagylaltos elé, az egyik lány kiszáll, hogy hozzon négy fagylaltot, amíg a többiek kint várakoznak. Itt egy parádés gegsorozat kezdődik, melynek során minden elképzelhető dolog megtörténik, ami megakadályozhatja, hogy a lány a négy fagylalttal eljusson az üzlettől az autóig. Pontosan látszik ezen a jeleneten, mit jelent a variáció és a fokozás kettőse a burleszkben. Az egész, majd tíz perces rész egyetlen szituációnak – a lány az ajtóban elejti a négy fagylaltot és visszamegy, hogy vegyen még egy kört – a sokszoros ismétlése. A helyzetbe azonban mindig újabb és újabb elemek kerülnek bele – az első alkalommal csak a lengőajtó üti hátba a lányt, aztán megjelenik egy másik vásárló is, aztán egy kutya stb. – és ezek egyre bonyolultabb akadályrendszert építenek föl, míg végül már ott az egész utca, a felső lakó és a rendőr, aki kergeti a közben tilosban várakozó társakat. Egyetlen motívumból a gegeknek egész szimfóniája kerekedik ki, miközben még mindig ugyanannál a szituációnál tartunk....

[tovább...]

 
Cikkek kommentjei
Szerző, cím, évfolyamlegfrissebb 
1. Melocco Miklós: Képhalmaz 1979/10 (1 komment)2020-02-08 19:50
2. Gelencsér Gábor: Psyché 2017/09 (1 komment)2019-01-08 23:46
3. Báron György: Poppy és Scottie autóba ül 2008/12 (1 komment)2018-08-31 11:01
4. Schubert Gusztáv: Mizz Bronti segít 1998/10 (1 komment)2018-07-15 20:09
5. Kelecsényi László: És akkor a Psota… 2016/05 (1 komment)2018-04-29 22:40