Egy valamirevaló lexikon olyan, mint egy zegzugos lakás, vagy akár egy egész ház. Bele lehet költözködni, el lehet veszni benne, elbújni a külvilág fenyegető gondja-baja elől. Lakni lehet benne, beleveszni, semmi mással nem törődni. Hónapokig töltekezni adatokkal, ismert hölgyek és urak nacionáléját újra átvenni, ismeretleneknek bemutatkozni, holtak előtt tisztelegni, s kesernyés szájízzel tudomásul venni, már ki mindenkit éltünk túl. Aki csak úgy földobja a polcra, s feléje se néz a szép új lexikonjának, az nem igazi használó. Akinek tényleg fontos egy efféle újdonság, el sem tudja igazán helyezni. Polcai roskadoznak a kézikönyvektől, maga mellé rakja hát, és lapoz, lapoz, először az elődöket keresi....